A ka/erák előtt minden könnyűnek tűnt. F/ört, nevetés, ro/antikus zene. De a kulisszák mögött egy férfi állt, aki egyre gyakrabban kérdezte magától: „Engem látnak… vagy csak a szerepet?” Eleinte még hitt. Abban, hogy valaki tényleg őt választja. Nem a nevet. Nem a múltat. Nem a cím/apokra szabott férfit. A döntések estéjén, amikor választani kellett, már nem szere/emről szólt minden. Hanem túlélésről. Arról, hogy melyik csal/dás f/j kevésbé. Arról, hogy hogyan lehet mél/ósággal lezárni valamit, ami valójában soha nem kezdődött el igazán. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
