Amíg vársz ez is érdekelhet:
Ugyanakkor az igazi meglepetés az, hogy a közvetlenség ellenére sincs meg az a teljes, nyers visszajelzés a kormányon keresztül, amit az ember várna – főleg egy ilyen radikálisan vezetéscentrikus konstrukciótól. Ehelyett a kormány gyakran túlzott visszacsatolást ad, különösen rosszabb minőségű utakon: a kerék elkap, megrándul, visszavág, és a kezedben él – de nem egy harmonikus, informatív módon, hanem szinte agresszívan, kiszámíthatatlanul. Ez azt eredményezi, hogy egyenetlen vagy döntött útfelületen az autó élénken követi az úthibákat, szinte ugrál és ide-oda vetődik, és a vezetőnek folyamatosan résen kell lennie, hogy az autó ne térjen le az ideális ívről. Ez nem könnyű utazás – ez egy állandó koncentrációt igénylő, kihívásokkal teli élmény, amelyet azok fognak igazán értékelni, akik nem pusztán A-ból B-be akarnak jutni, hanem minden egyes méteren érezni akarják az aszfalt és a gép közötti nyers kapcsolatot. A 4C nem alkalmazkodik a vezetőhöz – arra kényszerít, hogy te alkalmazkodj hozzá, és ha ezt elfogadod, egyike lesz azoknak a kevés modern autóknak, amelyek valóban képesek felidézni a klasszikus sportkocsik őszinte, kompromisszummentes világát.
4C motorja és hajtáslánca lenyűgöző teljesítményt nyújt, de nem hibátlan. Az autó fantasztikusan gyors, de ezt a teljesítményt nem mindig könnyű kihasználni a valóságban, mivel a hirtelen nyomatékleadás, a túlságosan közvetlen kormányzás, a váltó sajátosságai és a kevésbé kifinomult fékrendszer együttese miatt az autó hajlamos kiszámíthatatlanul viselkedni.
