Amíg vársz ez is érdekelhet:
Az autó hátulja nem annyira feszes és karakteres, mint az orr-rész, de a csomagtérfedél élére simuló kis spoiler, valamint a 17 colos kéttónusú alufelnik mégis harmonikussá és kiegyensúlyozottá teszik az összképet. A színválaszték ugyanakkor korlátozott: a kínálatban a szürke árnyalatok dominálnak, és a fáradt vörös tónuson kívül leginkább barna és sötétkék színek közül választhatunk – ez kissé visszafogottá teszi az autó megjelenését, különösen azok számára, akik élénkebb, karakteresebb árnyalatokra vágynának.
A Tipo kétféle karosszériaváltozatban kapható: az alap ferdehátú mellett elérhető a kombi, vagyis az SW változat is, amely dizájnjában szorosan követi a hatchback modellt, de természetesen hosszabb tetővonallal rendelkezik, hogy a csomagtér méretét megnöveljék. Ez nemcsak a poggyásztér bővülését eredményezi, hanem a hátsó utasok fejtere is nagyobb, így a hosszabb utazásokon is komfortosabb környezetet biztosít.
Az autó belső tere nem tudja teljes mértékben hozni azt a minőségi érzetet, amit a külső dizájn vagy az ár alapján elvárnánk. Bár a Tipo utastere nagyjából megállja a helyét a kritikus vizsgálódás során, az anyaghasználat inkább csak „elfogadható”, mintsem prémiumérzetet keltő. Az olcsó, kemény műanyagok továbbra is túlsúlyban vannak a legtöbb felületen, ami különösen szembetűnő lehet azoknak, akik már ültek magasabb színvonalú versenytársakban.
