Amíg vársz ez is érdekelhet:
Az egymotoros változat 172 lóerős, a kétmotoros pedig 181 lóerős teljesítményével az Urban Cruiser meglehetősen fürge a tömeggyártású elektromos crossoverek között. Az alapmodell, amely 142 lóerős, még nem volt alkalmunk vezetni.
Mind a gázpedál, mind a by-wire fékpedál szépen fokozatosan adagolja a beavatkozást, és három fokozatban állítható az off-throttle (gázpedál elengedésekor működő) regeneratív fékezés, bár ezek nem pont úgy működnek, ahogy várnánk. Egy beállítási menüben kiválasztod a regeneráció mértékét, majd a középkonzolon lévő gombbal válthatsz a kiválasztott és a szabad gördülés (free-wheeling) között. Egypedálos vezetési mód viszont nincs.
Mit tanulhatunk Madridban, amit a brit tesztpályán végzett Suzuki-próbán nem? Nos, a valódi utak és a valódi forgalom sokkal pontosabb képet adnak arról, hogyan teljesít a valóságban.
Vezetés közben egészen kellemes élményt nyújt: elég jó tapadás és jól adagolt kormányzás teszi élvezetessé a kanyargós utak és a városi forgalom közötti navigálást. A futómű sem különösebben kemény, sem túl puha, de jól csillapított, így kellemes egyensúlyt teremt. Az autópályán viszont eléggé hallatszik a szélzaj. Az ülések ugyan meglehetősen keskenyek, de cserébe bőséges állítási lehetőségekkel rendelkeznek.
Az ADAS (vezetéstámogató rendszerek) viszont gondot jelentenek. A sávtartó asszisztens meglehetősen agresszív, a sebességtúllépésre figyelmeztető hang általában idegesítő, és bár az éberségfigyelő rendszer engem elfogadhatónak talált, a mellettem ülő társam arcát nem kedvelte (megerősíthetem, hogy nem volt figyelmetlen). Ráadásul ezek mindegyikének kikapcsolása egy érintőképernyőről, amelynek tudását egy Nokia 3210-eshez lehet hasonlítani, nagyon gyorsan kifárasztó tud lenni.
