Amíg vársz ez is érdekelhet:
Vezetési szempontból az XC40 inkább a kényelemre helyezi a hangsúlyt, nem a sportosságra. Az autó a Volvo által kifejlesztett CMA padlólemezt használja, elöl MacPherson rugóstagos, hátul többlengőkaros felfüggesztéssel – hasonlóan a német riválisokhoz. Bár éles kanyarokban nem olyan élvezetes, mint például egy BMW X1, az XC40 városban és országúton is jól teljesít. Városi környezetben a kisebb kerekekkel szerelt változatok – például a Core 18 colos felnikkel – komfortosabbak, míg a 20 colos kerekekkel szerelt Ultra kissé keményebben rugózik. Országúton és autópályán jól kiegyensúlyozott, és még hirtelen irányváltáskor is stabilan viselkedik, bár érezhetően kevésbé precíz, mint sportosabb társai.
A motorválaszték jelenleg két enyhe hibrid benzines egységből áll: a 161 lóerős B3 8,6 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, míg a 194 lóerős B4 ugyanezt 7,6 másodperc alatt teljesíti. Mindkettő végsebessége 180 km/h-ra van korlátozva, a Volvo többi modelljéhez hasonlóan. A kombinált fogyasztás mindkét változat esetében 42,1 mpg (kb. 6,7 l/100 km), de a tényleges érték nagyban függ a választott felszereltségtől, kerékmérettől és a vezetési stílustól. A hibrid rendszer nem képes önálló elektromos hajtásra, de gyorsításkor segíti a benzinmotort, ezzel javítva a fogyasztást.
Adózás szempontjából az alap Core és a Plus felszereltség B3 motorral még a 40.000 fontos luxusadó-határ alatt marad, így kedvezőbbek lehetnek hosszú távon. Mivel enyhe hibridekről van szó, évente 10 fonttal kevesebb adót kell utánuk fizetni. Céges autóként azonban kevésbé vonzók a magasabb CO2-kibocsátás miatt, így a teljesen elektromos EX40 lehet a jobb alternatíva.
