Amíg vársz ez is érdekelhet:
Mindegy, hogy automata vagy kézi váltós változatról beszélünk, a Swift egyik legnagyobb kompromisszuma az úttartásban és rugózási komfortban rejlik – ez az ár, amit az agilitásáért fizetünk. A Suzuki mérnökei ugyan nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a Swiftet brit utakon teszteljék és finomhangolják, ám ennek eredménye nem minden esetben érződik a végeredményen. Általános használat során az autó viselkedése megfelelően stabil, de amikor az útburkolat romlik – például repedezett aszfalt, kátyúk vagy megsüllyedt csatornafedelek – a Swift hátsó futóműve hajlamos nyugtalanabbá válni. A hátul ülők számára ez kényelmetlen is lehet, mivel a csavarrugós, merev tengelyes (torziós gerendás) felfüggesztés és az alacsony tömeg kombinációja miatt érezhetően „dobálósabb” lehet a hátsó ülés komfortja, mint amit sokan elvárnának egy modern kisautótól.
A Swiftbe szerelt 1,2 literes motorhoz kapcsolt mild-hibrid technológia egy kis lítium-ion akkumulátort alkalmaz, amely a fékezés során visszanyert energiát tárolja, majd ezt egy kis integrált generátor segítségével a gyorsításoknál visszajuttatja a rendszerbe. Ez a támogatás ugyan segíti a belső égésű motort például elindulásnál vagy emelkedőn, de a célja nem az, hogy érezhetően gyorsabbá tegye az autót. A rendszer működése nagyon jól össze van hangolva a hagyományos motorral, az átmenetek finomak és szinte észrevehetetlenek, viszont a vezetési élmény továbbra is klasszikus, szerény teljesítményű benzines autó érzetét nyújtja. Nincs semmi „elektromos lendület” érzete, ahogy azt a teljes értékű hibrideknél vagy elektromos autóknál tapasztalhatjuk.
