Amíg vársz ez is érdekelhet:
A „Comfort” vezetési módban – amit a legtöbben használni fognak – a rendszer amennyire csak lehet, tisztán elektromosan hajtja az autót. Így városi közlekedés során csendes, kifinomult haladást biztosít, és a második elektromos motorral az élmény nagyjából megfelel néhány kisebb teljesítményű elektromos autónak. Ha viszont sportosabb élményre vágyunk, akkor ott van a „Sport” mód is, ami az összes rendelkezésre álló motort egyszerre használja, így aktiválva a 296 lóerős maximális teljesítményt. Ilyenkor a Rafale a legélénkebb és legszórakoztatóbb – viszont az élményhez társuló motorhang már kevésbé kellemes. A háromhengeres, 1,2 literes benzinmotor egyszerűen nem tud olyan magabiztos hangot produkálni, mint amilyet egy ilyen sportosabb üzemmódtól elvárnánk.
Igaz, a plug-in hibrid egyedi turbófeltöltőt is kapott, ami 128-ról 148 lóerőre növeli a benzinmotor teljesítményét, de ez sem változtat azon, hogy erősebb gyorsításnál a motor hangja továbbra is nyers és kissé erőlködő marad – különösen úgy, hogy a „Sport” mód előszeretettel tartja a sebességváltót alacsony fokozatban a minél intenzívebb teljesítmény érdekében.
Mindezek ellenére maga a hajtásrendszer összességében kifinomult és kellemes. A motorok közötti energiaátadás és váltás általában zökkenőmentes és jól kiszámítható, és a sebességváltó is sokkal simábban működik, mint a korábbi Renault hibridekben. Ugyanakkor néha még mindig képes összezavarodni: például ha egy hajtűkanyarból kigyorsítunk padlógázzal, előfordulhat, hogy az autó fél másodpercig nem reagál, mert a számítógép még épp „gondolkodik”, hogyan ossza el a teljesítményt.
